Duplasztori

Történések a múlt és e hétről.
Most van a 41. hét – a svédek általában hetekben számolnak, amit eddig nehéz volt követni, de mióta dolgozom, én is megszoktam. Így viszont nehezebb azt észben tartani, hogy hányadika van éppen.
De először is időrendben: a 40. hétről egy kis mese.
Kedden megírtuk mindketten a már baharangozott tesztet. Két olvasottszöveg-értéses feladatlap volt, egy hallott szöveges és egy íráskészséget felmérő. Nekem ez volt az első “nyelvvizsgám”, ami egy nyelvű volt, és semmilyen szótárat nem használhattunk. Ez még nekem is kihívás volt a szövegalkotásban, de az összes nehezebb nyelvtani szerkezetet igyekeztem beleépíteni a fogalmazásomba, ami egy olyan realityről szólt, amit a svéd internetes tv-n szoktam nézni. Szóval ennek is meglett már a haszna 😀 Lőrinc ezt az egy levélírásos feladatot kihagyta (a tarzan svenskáját nem vetette be 😀 ), és egyelőre marad Benny csoportjában, de a többi feladat – aminek nekifutott- neki is jól sikerült.
Közben volt kanelbulledag (október 4.) is, ami egybeesett Nicholas szülinapjával, és hozott egy kis délutáni fikához valót, persze kanelbullét. 🙂
És a hét várva várt eseménye pedig az volt, hogy Balázs (alias Balika) pénteken jött hozzánk Hollandiából itt tölteni a hétvégét. Nálunk aludt a kanapén, és szerencsére csak a kanapé ferdeségére panaszkodott. A kattogó és világító borhűtő (!!) szerencsére őt nem zavarta. 😀 Bár a mély alvásról gondoskodott a pénteki kis városnézés és sörözés, szombaton pedig a Vättlefjällnél tett közel 12 km-es túránk. Mivel Balázs néhány éve elkezdett falat mászni – s hozta a mászócipőjét is -, így az erdőben és a tengerparton is megálltunk néhány sziklánál. Szombat este Lőrinc igazi házi készítésű svéd húsgombóccal kedveskedett (ami egyébként annyiban különbözik a magyar fasírttól, hogy nincs zsemlemorzsába forgatva, és kisebbek a gombóckák). Nekem az Ikea zöldséggolyói helyettesítették a húsból készülteket. Utána még itthon moziztunk, vasárnap pedig egy délelőtti ismételt város-és boltnézéssel búcsúztattuk Balázst.
Nagyon hamar eltelt a hétvége az első nem családbéli látogatónkkal, reméljük, még visszatér újabb sziklák meghódítására. Az erdőben ugyanis az egyik bouldert (=egyedülálló szikladarab) együtt neveztük el, mivel valószínűleg B. volt az első, aki meghódította. És mivel a túrazsákba mindenféle svéd finomságot pakoltunk, az egyik ihlette a szikla nevét, így lett elnevezve a lazacfalatkákról – helytelenül y-nal ‘laxbytar’ 🙂 , de ez már így marad.
Lőrinccel pedig megfogadtuk, hogy az erdőbe meg a tavakhoz még sokszor vissza fogunk térni, mert annyira gyönyörű.

Ezek után folytatom erről a hétről a sztorit.
Kedden kezdett egy új srác geotechnikusként, aki most végzett az itteni egyetemen, Måns a neve, és szerintem hasonlít Gáborra, az öcsémre. Pénteken az afterworkön mutattam is neki képet Gábiról, de szerinte nem hasonlít a lillebroromra. Szerintem meg igen, úgyhogy tök jó, hogy a kistesómmal dolgozhatok együtt 😀 😀 Őt megérteni viszont kihívás, de legalább fejlődök ezzel is.
És ha már a nyelvnél tartunk: kedden bementem én is a suliba, mivel Benny nem küldött semmi infót az eredményeinkről, és akkor tudtuk meg, hogy jól sikerült mindkettőnknek a megírt teszt, és Lőrinc elmondta neki, hogy nem véletlenül hagyta ki a fogalmazást, és ő marad a keddi csoportban. Én pedig ezentúl hétfőn fogok járni egy Patricia Laszlo nevű nőhöz, akinek gyanúsan magyar a neve, de Benny szerint nem töri a svédet (mondjuk még jó, hogy, ha tanár 😀 ). Remélem, hogy a beszédkészségemet nagyban feljleszteni fogja ez a szint, mert már a napközbeni poénokból is egyre többet megértek, de a beszéd még mindig nehéz.
Amíg Lőrinc iskolában volt, én elmentem edzeni az ott lévő Nordicba egy Power walking órára, ami szerencsére csak 45 perces volt, ellipszisgépen “gyaloglás” zenére. Azért szerencsére, mert már a bemelegítésnél azt vártam, hogy mikor lesz vége 😀 De végülis bemelegedtem, és végignyomtam, de nem lett a kedvenc órám, mert a felétől folyamatosan zsibbadt az egyik lábfejem. Csütörtökön is benéztem a gymbe, és leteszteltem a fittségi szintem a futógépen (igazából gyaloglás volt egyre nagyobb emelkedőn), és ilyesmi eredményre számítottam 🙂
Mint már feljebb írtam, pénteken AW volt, de nemcsak nekem. Mi 4-en voltunk munkatársakkal a Cuckoo’s Nest nevű helyen kb. fél 9-ig, Lőrincék pedig shuffleboardoztak munka után, de ott is majdnem mindenki lelépett 8 körülre, így végül tegnap este is együtt jöttünk haza. Kicsit izgi volt: mivel az irodától 3 percre volt a hely, ahova mentünk, ezért nem vittem a táskám, ugyanakkor 8 után beriaszt automatikusan az irodánk, és első alkalommal kiriasztani meg vissza egyedül úgy, hogy Lőrinc már a buszon felém tart, az megemelte a pulzusom. De minden rendben ment, és még jóval a busz előtt megérkeztem a megállóba. Hurrá!
Ma ismét együtt mentünk edzeni meg kicsit kirándulni. A héten már tartottam egy főzős napot (mivel szinte mindenki bent eszik az irodai konyhában, ezért sokkal jobb otthonról vinni, mint kimenni valahol vadászni és sorban állni egyedül), és elkészült az idei első sütőtök krémlevesünk, most pedig sül a következő tök, amit más stílusban fogok vagy fog Lőrinc megcsinálni: kókusztejjel és curryvel van a recept.

Tegnap kicsit nosztalgiáztam, mert egy éve utaztunk New Yorkba Juli és Michael esküvőjére, a képek felidézik, hogy milyen nagyon jó is volt ott lenni! 🙂 🙂
Nemsokára pedig megyünk haza Magyarországra 😀 , már van egy playlistünk a koncerthez, tervezzük a szülinapi menüt Pápára, és nagyon várom, hogy a nagy, ám mégis pindurka unokaöcsémet újra élőben is láthassam.

Minden vélemény számít!