Heti beszámoló – vecka#38

Mivel nem sikerült az elkülönítendő témakörökről egyikőnknek sem külön-külön írni, viszont a – bár kevéske, de – hű követőinknek szeretnék sztorizni, ezért ez egy mindent bele heti história lesz. Lehet, ilyen lesz a tematika a jövőben, még nem tudom.
A képeket nem volt időm szerkesztgetni, szóval ami béna vagy fura a széle, az azért van. Ezentúl a buszon hazfelé fogok ezzel foglalkozni, és akkor élvezhetőbb lesz a tartalom. 😀

A héten elkezdtük a takarítás megosztását, és most Lőrinc volt a konyhafelelős #kitchenbitch, illetve együtt a fiúk a takarításfelelősök. A jövő hét az enyém lesz egyedül, mert én úgy jobban szeretem a háztartási munkákat végezni.

Lőrinc szerda reggel vitte regisztrációs bevizsgálásra (regbesiktning) a kocsit, amiről mi azt hittük, hogy egy műszaki vizsga, de igazából csak megnézték az alvázszámát, meg a légzsákot (?), pontosan nem is tudjuk, még mit, és megkapta a svéd rendszámát.
Ezután Lőrinc kötelező biztosítást kötött rá, s az először 9800 koronás összeg a jogsijáról készült kép elküldése után 3000 körülre csökkent. Itt ennyit számít az ember arca! 😀 😀 (megj.: persze a dátum számított, hogy mikor szerezte, ergo hány éve vezet papíron)
Viszont mivel nincs érvényes műszaki vizsgája az autónak, ezért még egy kör lesz egy normál besiktning keretében, ami itt évente esedékes. Reméljük, ott is átmegy simán. Eddig minden ment, mint a karikacsapás. 🙂 Megrendeltük neten a közlekedési hatóságtól (Transport Styrelsen) a rendszámtáblákat, valamint küldeni fogják még a számlát a befizetendő adókról. Ha mindez megvan, akkor lehet zúzni vele újra.

Munka:
Hétfőn elég nehéz napom volt: rosszul aludtam előző éjjel és ez a kis torokfájós-megfázós kór is megtámadott. Aztán délelőtt kaptam egy feladatot (mobil daru alatti talaj teherbírás-számítása), amit aznap kellett megoldani, persze senki nem tudott semmit arról, ami épp kellett volna hozzá, cserébe egy tök új rendszerben azt se tudtam, mit, hol keressek, rengeteg infó közül mi a fontos. Ráadásul Nicholas sem ért rá segíteni, csak délután 3 körül. Jól elfáradtam, de miután hazavánszorogtam, úgy döntöttem, hogy egy kis futással levezetem az aznapi stresszt, ami jól is esett.
Másnap a kézi számítást még ki kellett egészíteni állékonyságvizsgálattal. Ebben már odajött segíteni Isac – aki egyébként 2 hét múlva megy el innen (ez volt az első munkahelye, és 2 év után vált) -, mert azt a programot nem ismertem. Hasonlít arra, amit anno használtam, de mégis kicsit más. Összekattingatott egy modellt, nem magyarázott semmit, amit igen, azt is motyogva, nem kerek mondatokban, úgyhogy vele azóta inkább angolul beszélek. Mivel nem kaptam kielégítő eredményt, ezért próbálkoztam módosítgatásokkal (ennek köszönhetően elég jól megtanultam a programot 😀 ). Isac adott jó ötletet is, de mikor Nicholas mondott egy dolgot, Isac meg a szöges ellentétét, akkor kicsit elveszettnek éreztem magam. Végül fikázás közben Erik kérdezte, hogy hogy megy a munka, amire elpanaszoltam neki a szitut. Mondta, hogy ez mindig így van, és hagyjam, hogy ők ketten ezt megvitassák. Így is lett, és végül péntekre kiderült a tényleges geometriája a munkaterületnek, amivel már megnyugtató eredményeket kaptunk – legalábbis a hétfőn kezdődő tevékenységet tekintve. 😉
A következő egy hónapban két Plaxisos modellt fogok építeni. Vagyis az egyiket október végéig kell kiadni, a másik hosszabb projekt lesz. Már várom!

Szerdán együtt edzettünk Lőrinccel a lindholmeni Nordic Wellnessben, ahol kinéztem a Body Balance nevű órát és azt, hogy van próbabérlet. 🙂 Elég érdekes volt: jóga-pilates-thai chi összemixelve, aerobik zenére :/ Annak ellenére, hogy furcsa volt a zenei aláfestés, nagyon jól átmozgatott és a végén lévő relaxációval teljesen kisimított, úgyhogy azt hiszem, fogok venni bérletet (a szekrénylakatom már megvan), és akkor a hétvégi nordicozást is rendszeressé tesszük. Most szombaton itt a Torslanda Torgon lévő kis Nordicban “gyúrtunk” egy órát közösen.

Lőrinc munkahelyéről: továbbra is van #beerfriday, #fika, illetve jár ebédszünetben edzeni. Lehet, hogy házhoz fog hozzá menni majd svédtanár, de ez még csak terv. Jövő héten egy szakmai kiállítást csinál a cégük Avinode Academy néven, ahova tech supportosként Lőrinc is kivonul. A céges amortizálásból pedig lepottyant egy iker tv, amiből az egyiket már be is álította Lőrinc a szobánkba, és ezentúl azon tudom nézni az internetes svéd tévéműsorokat.

Pénteken fizetésnap volt, és megkaptam az első svéd részfizumat én is, aminek az elköltése – szintén csak – részben sikerült.
Szeretnék egy kabátot, ami az itteni vízszintes esőben talán segít valamennyire szárazon maradni. Nagyon vicces, hogy mivel szokatlanul jó idő van – mióta dolgozom, egyszer esett csak egy kis eső -, mindenki emlegeti, hogy na, de majd amikor jön az eső, akkor itt ám nem föntről lefelé esik, hanem oldalról minden irányból. 😀 😀 Remélem, még várat magára ez a természeti kuriózum, mert A kabát még nem jött velem szembe.
Viszont ami sikerült, hogy 1,5 hét múlva a Teliához átkerül a számom, utána pedig a céges flottába. A héten végül kiderült, hogy nekem kell bemennem, és mint magánszemély áthordozni a számom egyik helyről a másikra (egyébként otthon is így volt).
És a fénypontja a hétnek a szombati éttermezés volt, ahova végül ketten mentünk, mert Jonas lebetegedett. Viszont nagyon jó fej volt, és kölcsönadta a kocsiját, így hoztuk el a monitorokat is egy körben. Az Enoteca del Signore nevű helyen voltunk, mert az eredeti tervekben szerepelt Nonnába már szerda este elkéstünk az asztalfoglalással. Itt kisebb választék volt ugyan, de azért így is tudtunk enni finomságokat. Lőrinc nagyon elégedett volt a főételével, én pedig a borommal és a desszertnek elfogyasztott aperol spritzemmel (síelős emlékek). A pincérrel én is angolul beszéltem Lőrinc miatt, de valahogy mégis kiszúrta, hogy valószínűleg tudunk svédül, úgyhogy meg is kérdezte, és mondtuk, hogy megértünk sokmindent, és én onnantól svédül beszéltem vele. 🙂

A tavalyi műtétemet követően csak december végén voltam ultrahangon, és a gyógyszerem pótlása miatt is már nyáron kértem időpontot, és most pénteken mentem a női klinikára (ez egyébként állami rendelő, és vizitdíjszerűséget kell fizetni). 8.40-re volt időpontom, és nem meglepően az időpontomtól számítva 2 percen belül már bent ültem a doki nénivel szemben. Elmondtam az előzményeket, megvizsgált, egyelőre minden oké, de megbeszéli a “vének tanácsával”, hogy 3 hónap múlva mi legyen a folytatás. A gyógyszerem itt is annyiba kerül, mint otthon, csak nincsen rá 90%-os támogatás. De még így is jobb, mint műtétre menni újra.

Hétvégén elintéztem a NAV-os és OEP-es papírmunkákat is, legalábbis beküldtem az elektronikus doksikat, most ők jönnek 🙂 De egy kicsit az ÁNYK és java bugok megkeserítették a szombat délelőttömet. Szerencsére egy külön bejáratú IT-support team támogatta az eseményt. 🙂 ‹3

Jöjjenek a képek, néhány még a múlt hétről:

“Heti beszámoló – vecka#38” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Minden vélemény számít!