Nedräkning…

… vagyis visszaszámlálás. Juj és yay! Három és fél hetem van még az itteni munkába állásomig, amivel biztos, hogy – újra – nagyon meg fog változni minden. A kezeim tördelését még nem kezdtem el amiatt, hogy vajon mi lesz, de kicsit már izgulok azért. 
Egy kis update az emúlt időszakról.
Nem mondom azt, hogy a nyár eseménytelenül, így téma nélkül telt, de pont ezért sem írtunk. Jó kifogás, sokat gondolkodtam rajta – nem! 😉 😀

Júliusban ceremóniáztunk Lőrinc szülinapi hetén, voltunk egy mexikói étteremben, itthon pedig egy óriás kanelbulle tortája volt.
Grilleztünk is Henrik&Évánál, én babáztam is Frejával, aki május végén született. 🙂
Közben Jonas 4 hétig szabadságon volt, amiből 9 napra elutazott, és ezalatt végül nem csak Juli, hanem Péter és Kati is meglátogatott minket (végül nem július végén, hanem augusztus elején). Mivel nem tudtak hétvégén érkezni, ezért jól jött, hogy én még nem dolgozom, így mindennap tourist guidoskodhattam, amit nagyon élveztem, én is sokkal többet mozdultam ki és fedeztem fel a városból. Tartottunk rákvacsorát, tengerparti sétákat és esti borozgatós beszélgetéseket az erkélyen. Mindenki feltöltődve távozott és maradt itt a családi találkozó után. Köszönjük, hogy jöttetek! 🙂

Augusztus 5-én a szűkebb családomba megérkezett az újabb generáció első tagja, Pici Bálint, és alig várom már, hogy élőben is meglátogassam az újdonsült kis családot.

Múlt hétvégén Trollhättanban voltunk egy kétnapos fesztiválon: Subkultfestivalen. Jó kis hétvégi kikapcsolódás volt, voltak élvezhető koncertek is, de olyan elviselhetetlen hörgős-ordibálós metál vagy punk (én nem is tudom, hova kell sorolni), hogy inkább elmenekültünk. 😀
Ezen a héten itt Göteborgban van kulturális fesztivál (Göteborgs Kulturkalas), amit ma megyünk megnézni.

A visszaszámlálás azért is van folyamatban, mert elterveztem néhány könyv végigolvasását/-tanulását.
A nyelvi fejlődésem már megélt egy mélypontot. Az itthoni intenzív svédtanulás az angoltudásomat elnyomta, ami azt jelenti, hogy az alap szavak sem jutottak eszembe angolul, szóval igazából egyetlen idegen nyelven sem tudtam normálisan beszélni 😀 😀 Éva megnyugtatott, hogy ő is ugyanezt élte át, amikor Görögországból idejött, és tudtam is, hogy ez normális, de azért vártam a változást. Körülbelül minden héten egyszer elmentem vagy a városi könyvtárba (Stadsbiblioteket), vagy a Språkcaféba gyakorolni, beszélgetni. Ezen a héten pedig újra elindult az iskola is: új tanárral, Bennyvel, aki eddig szimpatikusan tartja az órát. Most már kicsit visszaesett az itthoni tanulási lendületem, vagyis általában csak napi 1-2 órát tanulok, de ha elfáradok, nem erőltetem, inkább ülepítem a többit (legalábbis remélem, hogy dolgozik rajt az agyam 😀 ) vagy svéd műsort nézek, hogy passzívan tanuljak. Azért még az elutazásig befejezem a 3. kötetét a nyelvtankönyvnek 😉

Már a munkahelyemről is kaptam “papírokat” kitölteni, illetve infót, hogy pl. a cégnél mindenki a saját számológépét használja (ez nekem eddig is így volt), ezt már mind svédül leveleztük.
Szóval 3,5 hetem van még az új fejezetig 🙂 Ami abban is nagy előrelépés lesz, hogy a svédtanulás egy másik formája fog következni. Már várom!
De előtte a nyaralásainkat is várom! 🙂
Izgalmas, pihentető 3 hét után új kihívások és élmények, azaz a tappancsok kalandozása folytatódik 🙂

Minden vélemény számít!