Egy svéd mérföld

Mikor tavasszal elkezdtem – újra – futni, elhatároztam, hogy idén lefutok egyben 10 km-t, ami Svédországban egy mérföld (ez is egy különlegességük 🙂 ). 
Az alkalmazás, amit használok a telefonon futás közben, ebben a hónapban egy plecsnit ad azoknak, akik teljesítik a távot, úgyhogy ez is motivált arra, hogy végre megpróbáljam. Aznap egyébként telihold is volt (bár ezt csak utólag láttam), ami arra sarkall általában, hogy erőnkön felül teljesítsünk, ami számomra közel áll az igazsághoz a távomat tekintve. Az átlagidőmmel elégedett vagyok, és mivel gimiben a 2 km-es futás is rémálom volt, ezért büszke is vagyok magamra, hogy megcsináltam. Részletek itt.

Nem hiszem, hogy sokszor fogok 10 km-t futni, inkább 6 km körüli az ideális nekem (egyelőre), abba lehet, hogy nem is kellene belegyalogolnom már.
A mostani közben volt kis gyaloglás, volt, hogy nagyon unalmasnak éreztem az egészet, volt, hogy a bokám és a lábfejem kezdett el fájni, zsibbadni, volt, hogy a levegővételre nem tudtam emiatt koncentrálni, de persze olyan is volt, hogy tök jó gondolataim támadtak, és egy kicsit elmeditálgattam futás közben, viszont ez utóbbihoz nem kell 10 km-t futnom. 😀 😀
Érdekes, hogy a lábamban egyáltalán nem lett izomláz, csupán egy kicsi a derekamban, de mára az is elmúlt.
Remélem, nemsokára Lőrinccel együtt fogjuk körbefutni az erdőt, és akkor kevésbé lesz unalmas, majd arról is beszámolunk. 😉

“Egy svéd mérföld” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Annamari, nagyon klassz vagy. Szuper, hogy végül megcsináltad, gratulálok! (Élveztem Lőrinc hallevesét is – bocs, h. ilyen póriasan emlegetem. Nem vagyok nagy halas, de a képei alapján az övét megkóstoltam volna. Sok puszi Nektek!

Minden vélemény számít!