Tenger(ny)i kaland

Ez a bejegyzés – nem csak, de főleg – tengerrel kapcsolatos tapasztalatainkról fog szólni, és arról, amik az elmúlt hetekben történtek velünk.

Tudom, hogy sokak számára hihetetlen 😀 😀 , hogy itt egyáltalán süt a nap és a nyár azt jelenti, hogy meleg van, de higgyétek el: IGAZ, megtörtént. Múlt héten 25-26 °C volt árnyékban, ami itt persze már az elviselhetetlen hőség kategória.
Egy hétig tartott a meleg, Jonas többször majdnem belehalt a trópusi hőségbe, mert a lakásban 27 °C fok is előfordult. Én meg alig izzadtam 🙂 (ez mondjuk szerintem abból is ered, hogy én edzek, és nem tudom, van-e rá tudományos bizonyíték, de én úgy érzem, hogy emiatt sem izzadok le, ha 2 fokkal melegebb van).
Kihasználva, hogy Göteborg tengerparti város, múlt szombat délután eltekertünk biciklivel az egyik strandra, Sillvikhez (ami Hering-öblöt jelent). Rengetegen voltak, aminek az egyik oka az is, hogy oda kijön egy busz a vársoból, így könnyen megközelíthető. Majd legközelebb keresünk egy eldugottabb partszakaszt, ahova csak biciklivel lehet könnyen eljutni és kicsit magányosabban élvezhetjük a napsütést. A vizet azért nem annyira, mert – bár én 20-21 fokosnak gondoltam – kiderült, hogy max 18 lehetett. Ennek ellenére azért megmártóztunk mindketten. Egy másik fürdőzést gátló elem a sok fehér (állítólag ártalmatlan) medúza volt. Én először nagyon paráztam tőlük, de mivel mindenki kézben fogdosta meg ott ugrabugráltak a tinik a vízben, ezért elindultam egy rámpán befelé, ahol egy nénivel néhány svéd szót váltva tényleg elhittem már, hogy nem itt fogok meghalni medúzatámadás áldozataként.

A kis mártózás után a beach közelében üzemelő kávézóban ittunk egy-egy sört, és közben Julival videotelefonáltunk a világ másik feléről. 🙂 A magyar nyarakhoz szokva simán visszavettem a nedves fürdőruhára a biciklis sportszettem, és félig árnyékban üldögélve libabőröztem, aminek akkor még nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget. Viszont másnap egéz nap folyt az orrom, a szemem könnyezett. Jonas már ajánlgatta az allergiagyógyszerét. 😀 😛 Aztán harmadnapra a tüsszögés, könnyezés abbamaradt, és orrdugulás, levertség következett. Szerintem egy jó kis megfázás volt ez, ami azért is tuti, mert előtte Lőrinc kapott el valami vírust a repülőgépen hazafelé, és ő gyengélkedett egy hétig. Én egész héten délelőtti ágyban sorozatnézéssel (és alvással) gyógyítottam magam, persze mi mást mint svéd sorozatot néztem volna. Tegnap voltam először jól, úgyhogy megtanultam a leckét: mindig kell egy száraz váltóruha a strandra.

Még az aznapi tengeri kalandokhoz hozzátartozik, hogy láttunk burkiniben fürdő nőket, hallottunk legalább 6-7 féle nyelvet magunk körül, és hazafelé az erdőben felfedeztük a Koboldok földjét, ami elég szürreális volt. Sok-sok kobold, törpe, Mikulás figura, körülöttük babacumik (talán áldozatként vagy ajándékért cserébe – ezt nem tudták megmondani a svédek sem).

A másik “kaland” tegnap történt velünk. Boltba indulás előtt előrementem, hogy kidobjam a szemetet, és néztem, hogy milyen aranyos kis kacsaszerű madárka totyog a fűben. Fölöttem a sirályok elég furán rikácsoltak, de nem gondoltam, hogy ez nekem szól, csak attól féltem, hogy pont boltba indulás előtt leszarnak. És ezért a fölöttem lévőt sasoltam, mire egy másik hátulról nekem támadt. Megkarmolta a fejemet és továbbra is üldözése tárgya voltam. Bemenekültem a kukatároló kis házikóba, és mikor onnan kijöttem, a kiskacsaszerű madárka – utána rájöttem, hogy ez egy sirálybébi volt –  már odébb ment, ezért a védelmi köre is odébb szállt. Azóta nem igazán kedvelem ezeket a sirályokat, este is megpróbáltak rám támadni, de akkor már tudtam, hogy mi a helyzet.
Ma reggel is folyamatosan rikácsoltak, kinéztem az erkélyen, és az alattunk lévő kis sziklán álldogált a “kacsasirály”, a nagyok meg a tetőről őrizték, védték. Kicsit kidugtam a fejem, már repült felém az egyik. Aztán elindult a bébi arrafelé, amerre tegnap találkoztam vele. Lőrinc lement, hogy ő is átélhesse ezt a hitchcocki élményt, s közben egy kisfiút támadtak be a “gyilkos” madarak, Lőrinc látta is, hogy szegény sírva rohant tovább. Délután Jonas felhívta a gondnokot, aki mondta, hogy már rengeteg bejelentést kapott a madárterrorról, úgyhogy intézkedni fognak.
Tényleg félelemetes élmény, amikor 3-4 bevadult madár különböző irányokból próbál rád rontani, még az erkélyen is paráztam tőlük, és a hangjuk meg még rátesz egy lapáttal, hogy biztos legyen a hátborzongtatás. Brrrr!

Minden vélemény számít!