Felzárkóztatás – minden témában :)

Svédországban (is) tombol a jó idő! 🙂 Ezen a hétvégén nyárias idő volt, 25 fok kb.
Egyre többet tudunk a szabadban lenni. Séta, bicikli, grillezés, futás (két hete nem voltam futni :P). Tegnap letekertünk a tengerhez, és ott voltak fürdőruhában napozó svédek (bántam, hogy én nem abban voltam), ráadásul volt egy család, akik megmártóztak a 12-13 fokos vízben, de csak egy pillanatra bírták ők is.
Mindezek mellett azért bent is van bőven dolgunk: elkezdődött az SFI-kurzusunk (Svenska för invandrare = svédóra bevándorlóknak). Heti 2×3 óránk van, amiből a hétfői az amolyan tanulószoba (múlt héten ott voltunk, de nem is volt névsorolvasás), kedden pedig Anával, a tanárunkkal tényleg tanulunk. Egyelőre sokat beszél, lassan és számomra érthetően – mi is bátorítva vagyunk, hogy inkább svédül kérdezzünk, amikor kell -, és néha egy-egy nyelvtani részt gyorsan elmagyaráz. Nagyon szimpi a csaj, és reméljük, a tanítási módszere is eredményes lesz. Azért is haladunk gyorsan az alapokkal, mert amikor jelentkeztünk, minden korábbi tanulmányunkra vonatkozó információt meg kellett adnunk, így mivel mindketten felső fokú végzettséggel rendelkezünk, és egy icipici alapunk is volt már, ezért a 3-as tanulási útvonalon haladunk, és a ‘C’ szintet csináljuk most. Ha a ‘C’ kurzus követelményeit teljesítjük, ami kb. szerintem valahol alap- és középfok között van (családról, személyes dolgokról, mindennapi életről, munkáról, iskoláról kell tudni írni, olvasni, beszélni), akkor mehetünk a ‘D’ szintre.

Lőrinc elkezdett konditermezni, mivel a kompenzációs csomagban havi fix támogatást kapnak erre, kár lenne veszni hagyni. Napközben szokott átugrani a tőlük egyháznyira lévő Nordic Wellnessbe, s ehhez egy tök jó Salomon cipőt vettünk neki a már múltkor említett Freeport outletben.
Mint fent írtam, már rég futottam – egyrészt sokat esett az eső egy héttel ezelőttig, másrészt nem volt kedvem vagy időm 😛 , de az erdőmet azért lecsekkoltuk egy sétával, és szépen zöldül 🙂 -, viszont a Fitness Blenderrel heti többször is edzettem, és nagyon durva träningsvärk (=izomláz) volt az eredmény.

Mostanában főzni is sokszor szoktunk. Ma például resztelt májat csinált Lőrinc, amiből csak ő eszik, mert Jonas nem szereti (nem csoda, mert a svédek nagyon ritkán esznek valószínűleg, és egyébként is alig van olyan hely, ahol lehet kapni májat). Én spárgás pitét készítettem ma. És végre találtunk rendes köményt, amit mi magyarok használunk, szóval – bár isteni volt a héten Lőrinc által készített krumplifőzelék anélkül is – ezentúl még eredetibb/magyarosabb ízeket kapnak az ételeink.
Jonas vett nekem a múltkor vega virslit, ami kinézetre ugyanolyan, mint egy normál virsli, ízre pedig a fűszerek miatt szerintem akár hús is lehetne, mert a fűszerezése ugyanaz a szójának is. Tök kíváncsi lettem, hogy hogyan gyártják, úgyhogy majd utána is nézek.
Lőrinc már írt a Pick szalámiról (lehet, csak FB-on), de ma csabai kolbászt is talált egy másik üzletben, a Williy’s-ben.
És még egy finomság, ami mostanában sláger nálunk: a salmorejo, amit a La nubeban kedveltünk meg, és az ő Facebook oldaluk juttatta eszébe Lőrincnek, hogy mennyire szeretjük, s ez alapján a recept alapján már itt is élvezhetjük.

Múlt hétvégén egy nemrég megnyílt grill pubban találkoztunk Jonas baráti körével, ahol én egy vega burgert ettem, Lőrinc egy rendeset, ami nagyon-nagyon finom volt, majd néhány kézműves sörrel öblítettük le a kaját. és utána az egész társaság eljött hozzánk, elkezdtünk társasozni, de 1,5 órás előkészület és egy fél kör után a társaság fele inkább elindult haza, úgyhogy kudarcba fulladt a Trónok harca.
Tegnap pedig ugyanezzel a társasággal az egyik párnál, Terese és Martin, tartottunk rákpartit: délelőtt együtt bevásároltunk, és délután átmentünk enni-inni, jacuzzizni. Amit ettünk, azt angolul crayfish-nek hívják, svédül kräfta/kräftor/, magyarul nem tudom pontosan, mert mi minden rákot csak ráknak hívunk. 😀 Megtanultuk, hogyan kell megpucolni, és nagyon finom volt ez is.
Van egy ünnep augusztusban: kräftskiva a neve, vagyis crayfish party, szóval addigra már edzettek leszünk. 🙂
Volt még pici rákocska is, annak räka/räkor/ a neve, valamint ebből készített készen vásárolt west coast sallad is (=nyugati parti sali).
Először csak Therése-zel ketten voltunk bent a jacuzziban (Lőrinc találóan elnevezte csirkelevesnek), és bátorított, hogy beszéljünk kicsit svédül, ő is tök aranyos, igazából Jonas barátai közül mindenki az.
Nagyon sokat nevettünk a délután/este folyamán, talán a legviccesebb az volt, amikor már fél 8 körül kezdett a nap a fák mögé érni, és a teraszra árnyék vetült. Martin elővette a teleszkópos kis kézi fűrészt, és a fiúk – a teraszról kitolva, nagyon kemény munkával – levágták a 6-7 db fenyő felső 2-3 méterét. Így még tovább élvezhettük a napsütést. Egyébként nagyon furcsa még, hogy már most májusban 9 után megy le a nap, és fél 11-ig még alig-alig sötétedik be.

És amiről még nem írtam, az a munkakeresés. De ezt sem hagyom update nélkül.
Volt egy érdekes kör még a Neste Jacobsszal, de ezek után már nem bánom, hogy meghiúsult a karrierem náluk. Kezdjük ott, hogy amit kértem, annál az ajánlat kisebb volt, de elfogadtam, mert kezdésnek reális lett volna. De már az kompromisszum lett volna a részemről, hogy az irodájuk nem a belvárosban van, tehát nemcsak, hogy nem egy útvonalon Lőrinccel, a nyelvsulival, jógatermekkel, hanem ha nem akartam volna napi 2,5 órát (ez oda-vissza) buszozni két átszállással, akkor Lőrinc autójával kellett volna járnom (ez nem is lett volna probléma L.-nek).
A csúfos visszalépésük után 10 nappal (azaz kb. 6(!) munkanappal) kaptam egy e-mailt a gonosz banyától, hogy van egy új projekt, ezzel együtt lehetőség, hogy mégiscsak dolgozhatok náluk, és hogy menjek be, leszervez egy szkájpmegbeszélést a leendő vezetővel. Mielőtt szaladtam volna (tanulva abból, hogy a múltkori “kirúgásom” 10 perces bejelentéséért elautóztam), rákérdeztem, hogy ugyanazok-e a feltételek, mint korábban, és ugyanúgy az ő irodájukban dolgoznék-e. A válasz erre az volt, hogy igen, minden ugyanaz, de a projekt – ami ötéves kb. – azt követeli meg, hogy az első 1 évet projektirodában, illetve a projekt területén legyek, ami Stenungsund, tőlünk 50 perc autóval egy irányban, az irodától több, s ebből 1,5 órát térítenek.
Ez a csomag viszont szerintem eléggé eltér a korábbitól (ráadásul magától ki sem tért rá a nő), úgyhogy mivel egyébként nem igazán jöttem lázba az új feltételektől (a Szentendrére kijárás hosszú távú hátrányaiból okulva nem szeretnék ellentétes irányban dolgozni sem Lőrinccel, sem a nyelvsulival, hivatalos ügyek helyszínével), megpróbáltam kialkudni egy magasabb bért, igazából ultimátum volt részemről, de nem kellett nekik a tudásom és munkaerőm egy kicsit többért, úgyhogy sok sikert kívántam nekik a megfelelő ember megtalálásához. Elég gyanús számomra, hogy 6 munkanap alatt hirtelen lett munka, és az, hogy ezt előtte miért nem látja egy ekkora cég, az nagy fejetlenségre enged következtetni. Mindenesetre már alapból bizalmatlan voltam itt a 2. körben, úgyhogy amíg tartott az e-mailezés, 2 stresszes napom volt, és utána hihetetlen nyugalom szállt meg, hogy nem kellett elfogadnom ezt a pozíciót. Ezt persze Lőrincnek köszönhetem, mert ő támogat, amíg megtalálom az új helyem itt. Viszont sokkal fontosabb mindkettőnk számára, hogy a munkából ne idegbetegként érjünk haza, hanem ott is minden azt segítse, hogy boldogan éldegélhessünk itt. Mellesleg a banya kicsit kioktató hangnemben próbált meggyőzni arról, hogy miért is kellene nekem elfogadni ezt a pozíciót és hogy milyen egy építőmérnök élete (amit az eddigi tapasztalataim persze nem igazolnak).

Amint reggel elküldtem az ultimátumot, mozgásba jöttek a láthatatlan erők, és aznap délután hívtak egy cégtől, ahol a múlt hétfőn voltam interjún. A vicces az, hogy Rita Magyarországról ezzel a céggel is dolgozott együtt, ha én náluk kapnék munkát, akkor egy kis közjátékkal helyet cserélünk, mert ő most a Mottnál dolgozik.
Az iroda nincs rossz helyen és érdekes a feladatkör is: nagyrészt vasbeton legót kell tervezni (előregyártott panelek). Itt az lehet a probléma, hogy olyan embert keresnek, aki FemDesignban jártasabb, nekem meg azzal a programmal még csak az egyetemen volt dolgom pár feladat erejéig.

Aztán szerdán is volt egy interjúm, ami után még napokig azon gondolkodtam, hogy milyen jó, hogy egyáltalán találkoztam a – remélhetőleg legújabb – főnökömmel, Nicholasszal. 🙂 Annyira pozitív, kedves pasi, és az önéletrajzom egyrészt a Mott miatt volt számára figyelemfelkeltő, valamint azért is, mert mind a geotechnika, mind a szerkezet a szakterületem. Mivel tüzetesen elolvasta az önéletrajzom és a motivációs levelem, még azt is megjegyzete, hogy persze, hogy gyorsan és szívesen tanulok, mert Mensás vagyok. Eddig nem sokan tudták, hogy mi fán terem a Mensa. Még az is nagyon szimpatikus volt, hogy nem ők akarják megmondani, hogy mit csináljak, hanem – persze bizonyos határok között – én dönthetem el, hogy mivel akarok foglalkozni. A karrierem mostani szakában inkább a geotechnikát helyezném előtérbe most már. További nagyon jó dolgok itt: az iroda az egyetem mellett van, Lőrinccel egy útvonalon, a nyelvsulitól 5 percre, nagyon szociálisak (mindennap közös reggeli), mindkét interjúztató félig-meddig bevándorló, bár ők már 1. generációsak. A szerkezetes vezető Jovance horvát-macedón szülők gyermeke, Nicholas egyik szülője pedig afrikai.

1-2 héten belül mindegyik helyről visszajeleznek, de addig is fix program a további pályázás.

Amivel már most több vagyok, mint 3 hónappal ezelőtt: már nem izgulom szét magam egy angol interjú előtt; megtanultam, hogy attól még szerethető és elfogadható vagyok, hogy nem dolgozom és nem vagyok “hasznos”. Ehhez ismét csak hozzá kell tennem, hogy Lőrincnek lehetek érte hálás vagy a sorsnak Lőrincért, mindegy, a lényeg, hogy nála jobb társam nem lehetne. 🙂 🙂 És mindjárt 3 éve, hogy vele élhetem boldog napjaim.
Mivel vezetni is szoktam (boltba főleg, interjúra, a kocsi akksija miatt erre-arra), ezért abban is magabiztosabb lettem. És ugye a svédtanulásra nagyon sok időt tudok fordítani. Vannak további pozitívumok is persze, de a legfontosabb, hogy mindent egybevéve nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak érzem magam.

Végül azzal zárom ezt a bejegyzést, hogy megvannak a Magyarországra utazásaink időpontjai: május 18-án megyünk Budapestre egy esküvő miatt, majd Pápára Anci szülinapját ünnepelni. Legköezelebb pedig nyár végén, augusztus utolsó hetében leszünk egy kicsit Bp.-en, Balatonnál, Győrben és ezen állomások között. 🙂

Minden vélemény számít!