Szabad hétköznapok no.3

Hét közben jöttem rá, hogy utoljára 2 hete írtam bármit is, ezért “gyorsan” megírtam a stockholmi bejegyzést.
Egy hosszabb poszt összeállítása, amiket én szoktam írni, akár 1-2 órába is telik, pedig elolvasni csupán kb. 5 perc. 

Jonas hazaért Brüsszelből, hozott nekünk belga csokit. Tök durva, hogy rá 3-4 napra történt a repülőtéri robbantás. Viszont aznap repült az egyik kollégája oda, de szerencsésen megúszta, mert akkor azt a gépet már visszafordították Koppenhágába. Befejeztük a Harry Potter-maratont, sőt, azóta már volt Kung fu Panda-maraton is 🙂 Miközben itthon néztük nyugodtan a kanapén, a göteborgi moziban is játszották, és Jonas olvasta föl a friss híreket a telefonján, hogy a vetítés során két apuka összeverekedett, és a rendőrséget kellett kihívni, hogy rendet tegyenek. Valami olyasmi volt, hogy az egyik apuka gyereke a mese alatt a telefonjával zenélt és világított, viszont a liberális “atyai szigor” ezt nem tartotta gáznak, hanem még sérelmezte, hogy a másik apukának ez nem tetszett. Jonas távollétében átvettem a konyhafőnökséget. 🙂 Azóta visszatért a master, de például tegnap Lőrinc készített túrós csuszát.

Megtartottuk a tavasz első grillezését is egy társasjátékos esttel kombinálva. Nem faszénnel (hanem gázpalackos grillel) ugyan, de az erkélyen, mint ahogy mi is szoktuk a Ménesin.

Múlt héten volt, hogy egy hónapja itt élünk. 🙂 Elmentünk Västtrafik-hajókázni (ez az itteni BKK) és egy On Stage nevű pubba is sörözni, arról Lőrinc itt írt.

Nekem nincs honvágyam, mert a saját kis életünk hasonlóan zajlik, mint Budapesten: kialakítottuk/megtartottuk ugyanúgy a ceremóniáinkat, egyre jobban átvesszük a szokásokat (Svenssonná válás 😀 ), tanulom a nyelvet. Ami hiányzik, az a szocializálás napközben, mivel itthon vagyok 10 órát egyedül – ez az óhazában is így lenne, ha ilyen sokáig munka nélkül otthon lennék. De Lindu és Rita, valamint a tesóim elég sokszor tudnak írni a közös csetünkbe, így kicsit elviselhetőbbé teszik számomra ezt, és elmúlik a borús hangulat.

Továbbá a svédek is hozzájárulnak a gyökéreresztéshez, mert én is megkaptam egy héten belül a personnummerem, és azóta már el is mentem ID-kortot (itteni személyi) igényelni. 😀 😀 Nagyon örültem a PN-emnek, mert az OEP-től kapott E104-es nyomtatványnak én nem sok esélyt adtam, mivel az csak márciusig igazolta az otthoni biztosítási jogviszonyomat, tekintve, hogy februárban megszűnt a munkaviszonyom. Annak ellenére, hogy kapok magyar munkakeresési támogatást – és amíg azt kapom, arra az időszakra él a tb -, én bejelentkeztem a NAV-nál az egészségügyi járulékfizetésre. Az erről szóló nyomtatványt és egy kis magyarázó szöveget mellékelve, plusz Lőrinc sambójaként (=partnereként) megjelölve zöld utat kaptam.

A munkahellyel kapcsolatban az előrelépés, hogy a Nestével jövő héten lesz a következő interjú, és a Golder meg elvileg most fog jelentkezni április elején, vagyis kíváncsi vagyok, hogy nekik mit jelent az április eleje.

A stockholmi hétvégénk utáni vasárnapi hazaút megállójáról elfelejtettem írni: a Vättern nevű tó mellett mentünk az autópályán (ez Svédország második legnagyobb tava, az első a Värnen), gyönyörű napos időben, és egy régi kastély melletti pihenőnél kiszálltunk egy kis levegőzésre.

Hétfőn elmentünk egy “kis” sétára a közeli torslandai vadonba, csak most újabb útvonalakat és útvonalat nem tartalmazó vadont fedeztünk fel. Én kicsit paráztam, mert a sziklás-bozótos részen lehetnek kígyók – legalábbis Kalle azt mondta Lőrincnek -, plusz voltak állati nyomok, és nem nagyon volt kedvem vaddisznóval találkozni. 😛
Ezekkel a túrákkal és a kocogással kezd a kondim egyre jobb lenni. Még a nagyobb emelkedőkön csak gyalogosan megyek fel, de a 4-6 km-es távon már nem azon gondolkodom, hogy soha többé nem veszem fel a futócipőmet. 🙂 Ha néha nem is tudok annyit futni, mint a korábbi alkalommal, akkor is a futás után érezhetően jobb kedvem van. Találtam az erdőben egy körülbelül 1 km-es kört, amiben csak két közepesen durva emelkedő van, remélem, nemsokára azoknál sem kell majd megállnom.

Minden vélemény számít!