Stockholmi kirucc

A húsvéti hétvége – a dolgozó embereknek – már pénteken elkezdődik, mert itt az is ‘röd dag’ [=piros nap], vagyis ünnepnap.
Jonas nővére Stockholmban él, de erre a hétvégére Göteborgba látogatott a barátjával együtt, így mi ez időre elfoglalhattuk a lakásukat. (Normális, hogy fölmerül, és én is megkérdeztem Jonastól, hogy hogyhogy nem marad itthon, hogy többet találkozzon a tesójával, amire azt válaszolta, hogy a tesója sem őhozzá jön, hanem a barátaihoz. 😀 )
Így pénteken reggel elindultunk az 5 és fél órás utunkra egy vadi új fehér Audi allroaddal.
Itt kell megjegyeznem, hogy nekem anno volt egy motivációs montázsom, amin pont egy ilyen autó szerepelt, és részben ebből is kiindulva, Lőrinccel az utóbbi években mindig mutogattuk egymásnak a fehér Audikat… azok hozták a szerencsét – mint régen a zöld trabant. 🙂 Jelen esetben Jonas autójaként manifesztálódott a képösszeállításról a kocsi, aminek akkor is örülök, ha nem az enyém. Ugyanakkor mivel itt Svédországban jóval több az Audi, így jóval több a fehér is, ezért ezentúl a piros, illetve bordó Audi hozza a szerencsét. És azt hiszem, a Q5-ösöm is majd bordó lesz. 😉

Ebédidőben érkeztünk a lakáshoz, és egy közeli indiai étteremben ettünk. Nagyon finom volt minden, s közben nagyon elemünkben voltunk, hahotáztunk többször is mindenféle szóvicceken. Jonas szereti ellopkodni Lőrinc vicctémáit és azokat elsütni, majd tőlem igazolást várni/kapni, hogy ugye, milyen vicces volt 😀 Szerintem tök jó pszichológiai tanulmányt lehetne ebből írni.
Ezután kis pihenés, emésztés, és délután 5-re mi ketten hivatalosak voltunk Hengához. Őt a budapesti svéd tanfolyamon ismertük meg 2 évvel ezelőtt, és ő már akkor tudatosan készült a svéd létre. Abban az évben diplomázott az orvosin, és már költözött is Stockholmba, ahol kb. fél év nyelvtanulás után pszichiáterként kezdte meg pályáját. Nagyon belevaló, céltudatos csaj, tök jóban lettünk Magyarországon, és azóta is tartjuk a kapcsolatot vele. Nagyon jót beszélgettünk most is, és egy fantasztikus vacsorával várt minket. Lőrinc azt mondta, hogy olyan volt a sült csirke, mint amilyet ő szokott csinálni saját magának, úgyhogy – én csak elképzelni tudom – igazán finom lehetett.

Este még ébren találtuk Jonast, akire rátört a mesélhetnék a tinédzserkoráról: tetoválás 14 évesen, mopedezés 11 évesen… Szerencsére túlélte azt az időszakot, és rossz fiúból “jó” fiúvá vált azóta.

Az ágyunk akár kényelmes is lehetett volna, de nem volt, mert kb. 120 cm széles volt, egy normál méretű takaróval (gondolom, nem sok vendéget fogadnak, bár akkor minek van vendégágy?). Reggel fél 8-kor már kávéztunk, de aztán egy kis pótpihi után csak 11-kor indultunk el a belvárosba, ahol tartottunk egy rendes reggelizést, amíg Henga megérkezett. Ezután a Gamla Stan nevű városrészben andalogtunk, ahol már voltunk ugyanígy hármasban 2014 őszén. Megtaláltuk a fagyizót, ahol a tengeri sós – karamellás fagyit ettük (most is bevállaltunk egy-egy adagot), és 2-3 órát beszélgetve bóklásztunk még. Aztán Hengának egy másik találkozója volt, így kettesben sétáltunk tovább Östermalm felé, ahol egy nagyon jó hamburgeres helyet találtunk. Én körülbelül 4 adag salátát ettem a vega burgeremhez, mert Lőrinc is nekem adta az övé(i)t. Elmentünk egy lululemon bolt mellett (menő jóga- és futócuccok), ahol nem az aktuális akció volt a bolt előtti hirdetőtáblán, hanem húsvéti vicc. Hát, nem szakadtunk a nevetéstől, de egynek jó volt.
A metró felé még útba ejtettük a Királyi Könyvtárat, mert Lőrincnek az a szokása, hogy amerre járunk és könyvtárra találunk, készít egy képet, és elküldi az apukájának. 🙂

Este 6 körül értünk vissza a lakáshoz, de már útközben elkezdtük a skype-konferenciázást a Sonnevend-családdal (Balázsék a kislányokkal és Péterrel Henyéből, Juli pedig NYC-ből). Annyira jó ez a mai technológia! 🙂 Kamilla gyönyörű trioladarabot adott elő nekünk, valamint megmutogatták a húsvétra készített különféle kézműves kompozícióikat.

Vacsoravadászat után (hiába, nem mindenkinek nagy ünnep a húsvét, a görög étterem, amit Jonas kinézett, pont nem volt nyitva) még néztünk egy filmet félig, de nagyon fáradtak voltunk, és másnap J. korán indulni akart, ezért megnéztük, hátha megnőtt az ágy, legalább egy 10 centit…. 🙂 Sajnos nem.
Vasárnap délután 3 körül már itthon is voltunk, és kezdődött a “szimpla” része a hétvégének.

“Stockholmi kirucc” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Minden vélemény számít!