Szabad hétköznapok no.2

Megérett újra a sok mesélnivaló 🙂

Update a munkához: múlt héten írtam egy emlékeztető e-mailt a kapcsolattartónak, aki péntek este fél 9-kor válaszolt is ( 😀 ), hogy nagyon el vannak havazva, ezért április elején fog legközelebb tudni jelentkezni. Addig ráérek nyugisan várni. Főleg, hogy a mai interjú után is a következő kör április elején lesz. Remélem, mindkét helyről sikerül egy-egy ajánlatot begyűjteni, és előnyök-hátrányok tükrében dönthetek majd, hogy melyik legyen az új munkahelyem. 😉

Még múlt hétvégén elkezdtük a Harry Potter-maratont (J.-nak megvan az összes rész blu-rayen, és kitaláltuk, hogy mivel én még nem láttam őket, meg talán L. sem, ezért muszáj megnéznünk), amit szerdáig folytattunk, és most még 2 rész van, mert közben L. elment síelni – erről majd ő ír részletesebben -, most pedig J. nincs itthon hétköznap. Nem vagyok túlzottan elragadtatva a sztoritól, de jókat nevetünk együtt. 🙂 J. megmutatta – sajnos -, hogy itt mi a szokás filmes nassoláshoz :S Nem kellett volna… Megpróbáljuk visszafogni a cukorvásárlást és -fogyasztást, de olyan szép színük van, teljesen addiktív. Lőrinc posztja a cukorkákról.

Pénteken movie night volt Henrikéknél (ő is Jonas barátja), a The big shortot néztük, szerintem nem annyira jó a film, de a sztori maga sokkoló és elgondolkodtató. Movie night előtt mindig beszerzünk egy pizzát (van, aki cukorkát is, én most kihagytam), és úgy indul az este.

Szombaton elmentem J.-szal a szüleihez, akik a tengertől nem messze élnek egy szerintük nem túl fancy házban – ezt inkább a telek árához kell viszonyítani -, ami azért meglehetősen nagy és modern is. Sajnos pont lekéstük a kutyasétáltatást, mert J. anyukája már elment, de tervben van egy tengerparti séta arrafelé is.
Megjegyzés: egy Volvóval róttuk egy hétig az utakat, mert J. kérhet a cégtől kipróbálásra különböző modelleket, kicsit bosszankodott, hogy nem sikerült az XC90-est megkaparintania…MÉG 😀
Aznap este újra összejött a banda: egy olasz étteremben vacsoráztunk pastát. Az úton odafelé J. és Kristian ordibáltak a kocsiban, mert nem értettek egyet a tv-adó témakörében, és svédül elküldték egymást nagyon messzi tájakra, 🙂 de 10 perc múlva már, mintha semmi nem történt volna, folytatódott az este. Mint megtudtam gyerekkori barátok, szóval ez tök normális náluk. 🙂 Pastázás után most nem filmezős, hanem társasozós este következett: Eldritch horror, amit nagyon nehéz megnyerni (Budapesten is játszottunk tavaly L. volt kollégáival), most sem sikerült. 😛 Majd legközelebb, ha Lőrinc is ott lesz! 😉

Majdnem mindennap sikerült valakivel skype-olnom: anyuék, apu, Moncsiék, Balázs Hollandiából és Ritu. Tök jó volt! 🙂
Mivel itt nem volt hosszú hétvége, ezért hétfőtől újra a szabad hétköznapjaim kezdődtek, és a sok cukor, pizza, pasta meg bekattanás ellen – plusz Rita biztatására is – elkezdtem a tavaszi kocogásomat. Egyelőre nem lehet futásnak nevezni, de idén szeretném egyben lefutni a 10 km-t. Ráadásul a közeli erdőkben nem éppen lapos a “pálya”, úgyhogy az is egy kihívás, hogy a föl-le lankákon teljesítsem ezt a távot. Tegnap a második kör már jobban ment, lehet, az segített, hogy kaptam egy multifunkciós kendőt Lőrinctől. 🙂 Még délután sétáltunk egyet Saltholmenben a tengerparton, akkor már éreztem a kezdődő izomlázat a lábamban. Mára – a 1,5 órás interjú miatt is részben – nagyon kimerültem, úgyhogy inkább egy délutáni szundi lett a futás helyett.

Számomra nagyon jó élmény, hogy ezen a környéken a legtöbb szembe jövő ember – ugyan java részt nyugdíjasok – rám néz, és köszönünk egymásnak. Még barátságosabbá válik ettől ez a hely.
A boltban már kezdem kiismerni magam. Készítettem egy szimpla zöldséglevest egyik este, aminek J. is örült, mert ritkán eszik levest. Múlt héten meg ő készített friss lazacból vacsorát. Szuper volt a friss hal maga, meg az a recept is. Majd én is megmutatom neki a Magditól tanult lazacreceptemet egyszer, főleg hogy megfogadta, hogy ha meglesz az új autója (kb. 2 hét múlva), akkor azt egy nagy kajálással még megünnepljük, de utána diéta következik, azaz no pasta, no candy. Ennek én csak örülök, de azért kíváncsi leszek rá. 😉
Még a jó élmények közé tartozik, hogy a síeléses reggel (Lőrinc és a sí szállítása miatt) meg ma is az interjúra kocsival mentem, és egyáltalán nem para Göteborgban vezetni. Nagyon jó döntés volt, hogy Budapesten szereztem meg a jogsimat meg a gyakorlatomat. 🙂 Ráadásul sok alagút van a városban, ma is felfedeztem egy újabbat.

Minden vélemény számít!