Olvasmányok

A hét elején elkezdődött az iskola, és most azt a tanfolyamot folytatom, vagyis kezdem, amihez decemberben csatlakoztam. Mivel ez egy határozott idejű tanfolyam, ezért most elölről kezdem, azzal a kivételezéssel, hogy a decemberben teljesített feladatot (egy novella összefoglalása szóban és írásban) nem kell újra megcsinálnom. 

Az első 5 hét feladata a Flyga drake (The kiterunner) c. könyv elolvasása, órai feldolgozása, majd egy analízis írása a könyvről és annak szóbeli prezentálása lesz. A heti adagot már el is olvastam. Ez az első igazi könyvem svédül, eddig csak szabványokat, geotechnikai jelentéseket olvastam 🙂 Jelentősen kevesebbett szótárazok, mint az első angol nyelvű regénynél – vagy csak nem zavar már annyira, ha van olyan szó, amit csak sejtek és nem tudok, magyarul lesz*rom 😀 

A könyvbôl film is készült – azt majd késôbb megnézem -, amiben a kisfiú szereplô azóta Svédországban él.

A másik olvasmányom Juli könyve, amit karácsonykor kaptunk meg tőle. Ezzel az angolt is igyekszem szinten tartani (hangos olvasással), és egyben persze érdekes is a könyve.

Kelcsipsz

Legújabb gyakori nasi, illetve köret nálunk az egészséges “junk food”, amit még Lőrinc is finomnak talál. Ez pedig a fodros kelkáposztalevélből készített csipsz.
Kis olívaolajba kell forgatni, ízlés szerint fűszerezni és 180-200 fokon 10-15 percig sütni, vagy amíg kellően ropogós nem lesz.
Így néz ki:

Kenyeret és cirkuszt!

Minden hétvégén motoszkál a gondolat a fejemben, hogy írni kellene, de a sokkal kevesebb szabadidő sokkal kevesebb blogbejegyzést is jelent. Viszont meg kell jegyeznem, hogy – bár sokan mondták, hogy majd fogom – egyáltalán nem sírom vissza az otthon töltött fél évet.

Annál is inkább, mert itt mindig történik valami a munkahelyen. Oktòber vége, november eleje nagyon sok ember szülinapja miatt heti több fikázást ajándékozott. 

November elején voltunk gokartozni a Geo+K csapattal (ahol én ugyanúgy rosszul lettem a kanyaroktól, mint otthon egyszer). Szerencsére pár óra alatt rendbe jöttem, és az ingyen ebéd sem veszett kárba 🙂 Múlt héten a Geo csapatok találkozója volt, aminek a keretében Malmőből és Stockholmból jött pár kolléga, mindenki mindenkit megismert az irodák közti hatékonyabb együttműködés érdekében. Közös ebéd, esti szabadulós játék és étterem, és ez mind céges kasszából. Minden nagyon jó hangulatban telt, csak kicsit elfárasztott a 14 óra aktív svédezés aznap.

Lőrinccel együtt is volt éttermezés és kis buli is a hétvégéken. Voltunk a Texas long hornban, illetve bruncholtunk egyet bevásárlás előtt. Az elmúlt szombaton pedig darkos koncerten voltunk 🙂

Vecka#39

A ‘heti beszamolo’ rovatunk jelentkezik Dolli interpretalasaban 🙂 Lorinc gepet hasznalom (a telefonomon hoztam letre a bejegyzest, igy azzal nem kellett trukkoznom, hogy az en nevem alatt fusson), ugyhogy most en is ekezetek nelkul irok. Bar kicsit faj ez nekem mint nyelvtannacinak, de tul lassu lenne, ha nyomogatnam itt a gombokat minden á, é, í, ó, ö, õ, ú, ü, û betunel.  “Vecka#39” bővebben

Don’t forget to subscribe!

Már rég néztük a statisztikákat, de azt hiszem, nem nagyon változott a feliratkozóink száma mostanában. Szerencsére mi nem ebből élünk, úgyhogy nem fogunk éhen veszni. 🙂

Viszont ez a három mondatos kis szöveg: Bye! Don’t forget to subscribe! Thumbs up! (Vagyis: Viszlát! Ne felejts el feliratkozni! Ès lájkolni!) egyik kedvenc kis mondókánk lett az utóbbi időben. A mondás pedig egy Instagramon általam fellelt ausztrál családtól (szülők+6gyerek) származik, akik vlogot csinálnak, és minden videó végén így köszönnek el a 3 beszélni tudó gyerekkel. A másik három még épphogy totyog, de az egész család cukiságfaktora nagyon magas, úgyhogy én Youtube-on is követem őket. Egy kis ausztrál angol kiejtés hallgatásra is jó. 😉

IG: https://www.instagram.com/chloeandbeans/

Egy videó: https://youtu.be/YMuo4lqhW1A

Byyyyeee!

Heti beszámoló – vecka#38

Mivel nem sikerült az elkülönítendő témakörökről egyikőnknek sem külön-külön írni, viszont a – bár kevéske, de – hű követőinknek szeretnék sztorizni, ezért ez egy mindent bele heti história lesz. Lehet, ilyen lesz a tematika a jövőben, még nem tudom.
A képeket nem volt időm szerkesztgetni, szóval ami béna vagy fura a széle, az azért van. Ezentúl a buszon hazfelé fogok ezzel foglalkozni, és akkor élvezhetőbb lesz a tartalom. 😀 “Heti beszámoló – vecka#38” bővebben

Dolli első munkahete

Nagyon sokan szurkoltatok és gondoltatok a munkakezdés előtt és hét közben rám. Köszi mindenkinek! Eltelt az első hét, és most próbálom a történéseket leírni, nem nagy következtetéseket, általánosításokat levonni (mert nem is tudnék).

A sztori – mint nálam mindig – Ádámtól és Évától kezdődik, de ugrunk egy kicsit. 😀
A munkát közvetlenül megelőző 2 hét nagyon-nagyon jól telt: Magyaroroszágon családdal, barátokkal, aztán az eddig kedvenc szigetünkön egy hét hedonizmussal megtoldottuk még a nem kevésbé szuper budapesti, balatoni napokat.
Mindenki kérdezgette, hogy izgulok-e már, de – magamon is meglepődve – egyáltalán nem stresszeltem, agyaltam, hanem élveztem a nyaralást. (Például a tavalyi Görögországhoz képest nagyon nagy különbség volt, hogy tavaly akkor már tudtam, hogy 2 hónappal később vár rám egy műtét – amitől eléggé féltem -, és egész nyaralás alatt az járt a fejemben, hogy hogy lesz, milyen lesz.)
Elutazás előtt leleveleztem Jovancéval, hogy hétfőn reggel 8-ra megyek. A munkahely a vízparton van Lindholmen városrészben, ahol megáll a Gul express, így minden reggel együtt tudunk utazni Lőrinccel. Hétfőn már a buszon ülve, kb. félúton kezdtem el érezni, hogy na, most izgulok. Aztán azzal nyugtattam magam, hogy milyen rendesek voltak az interjún meg hogy ez már nem az első új munkahelyem, eddig is minden rendben volt 🙂

Odaértem (kicsit korábban: 7.45 körül), Jovance fogadott, körbevitt az irodában, hogy mindenkinek bemutasson, aki ott volt. Ez nagyjából az iroda 90%-a, itt szeretnek korán bent lenni az emberek. Egy kávéval leültünk a gépemhez (laptop+2 monitor), és a J. segítségével felfedeztem a rendszert. Az egyik monitorom nem kapott jelet, s az intranethez sem volt még meg a hozzáférésem, úgyhogy telefonálgatott néhányat a supportnak, és 11-re bejutottam a rendszerbe is, másnapra pedig egy új kábellel a monitorom is feléledt. Kaptam sigmás hátizsákot is (tök profi laptopvédő zsebes), ha esetleg haza akarnám vinni a gépet, de mindennap is használhatnám.

9-kor – ahogy mondták – mindenki kivonul a konyhába/étkezőbe (vannak konyhafelelősök) és pirítós, sajt, sonka, lekvár, zöldség-gyümölcs felhozatalból választva készít szendvicset és egy kis beszélgetéssel, kávéval egybekötve elfogyasztja. Körülbelül 11.30-12.00 körül mindenki elkezd ebédelni. A nagyobb része az embereknek matlådában (kajásdoboz) hoz kaját otthonról, nem sokan mennek ki venni ebédet. Viszont az első nap speciális, és engem Nicholas és Jovance elvitt ebédelni (Nicholas a papír szerinti főnököm, ő fizetett aznap nekem). Szuper jó idő volt – egész héten 25 fok körüli meglepően meleg idő -, így kint ettünk. Utána még egy irodai kávéval kiültünk a vízpartra az aznapi mentorommal, Jovancéval, a többiek már nem jöttek.

Délután 2-kor közös kávézás van a konyhában, nincs akkora tömeg, mint a reggelinél, de az én szobámból Erik és Linnéa mindig jött, és Jovance meg még páran a másik szobából is általában csatlakoztak.

Még első nap elmentünk SIM-et intézni a telefonomhoz, de eléggé tudatlanok voltak a Teliánál, mert a céges kapcsolattartó küldött minket a boltba, viszont ott nem igazán tudták, hogy ki a felelős/képviselő nálunk. Mindenesetre kaptam egy SIM-kártyát, amire majd áthordozzák a számom, de egyelőre még a régi szolgáltatónál vagyok.
Hétfőn még megvettem a havi bérletemet is, amihez pont volt egy papírkuponom. Mivel még nem állítottam be a Västtrafik oldalon, hogy ott tudjam feltölteni a bérletkártyám, ezért be kellett mennem egy árusítóhelyre, ahol lehetőség volt azt a kupont beváltani. 🙂
Az első nap túlélése/abszolválása örömére Lőrinc megajándékozott egy üveg rosé spumantéval, úgyhogy ünneplés is volt. 😀

Kedden annyi változás történt, hogy Nicholas mondta, hogy milyen projektbe tervez engem bevonni majd, de még mindig nem kezdtem el dolgozni, hanem geotechnikás jegyzeteket, Plaxis-modellezést olvasgattam.
Délben Linnéa és Erik kérdezték, hogy eszem-e velük (E. geotechnikus, L. környezetmérnök), és mivel nem volt matlådám, elkísértek egy indiai kajáldába, én ott vettem ebédet, és utána együtt a vízparton ettünk. Ugyanúgy, mint Lőrinc környékén, itt is kb. 80-90 korona egy dagens lunch (aznapi ebédmenü).

Szerdán volt egy 3 órás továbbképzés a cég projektmenedzsmentes felületéről, persze svédül. Kb. a 80%-át értettem, és úgyis majd használat közben fogom látni, hogy pontosan mi hol van, de nagyon tetszik a rendszer.

Csütörtök délután elindult az egyik projekt, amiben részt veszek. Geotechnika, Plaxis modellezés, úgyhogy a geotechnikai jelentést kezdtem el olvasni. Másnap azzal folytattam volna, de megkérdezte Erik, hogy akarok-e segíteni neki: fúrási jegyzőkönyvek alapján rajzkészítés. Először nem értettem, hogy mit akar, meg nem tudtam, hogy nekem “szabad-e” mást csinálnom, de végül abba a projektbe is bevettek, és ezzel a kis munkával megismertem egy új programot, illetve azt, hogy a mintavételek, fúrások, talajfajták hogyan vannak jelölve a Svenska Geotekniska Förening szerint, amit itt használunk, valamint az angol megfelelőjükkel együtt ma ezeket fogom tanulgatni.

A nyelv: már hétfőn reggel mondtam Jovancénak, amikor angolul fogadott, hogy próbáljunk svédül beszélni, illetve mindenkinek mondtam, hogy ha lassan beszélnek hozzám, akkor megértem, max. visszakérdezek, és ha végképp nem megy, angolra váltanak. Én is igyekszem svédül kommunikálni, van, hogy angolra váltok, amikor gyorsan szeretnék valamit elmondani, de ilyenkor sokszor összekeverem a két nyelvet, ami elég vicces. Volt egy olyan szitu is, hogy az egyik program installálásához írt Erik az én nevemben egy e-mailt, majd utána sikerült megcsinálnunk, így a support válaszára már én reagáltam, hogy azóta megoldódott. Később kérdeztem Eriket, hogy ez így helyes-e, erre mosolygott, hogy nem, de megértik, és az a lényeg 😀
Egész héten szótáraztam az új szavakat, úgyhogy most a kis szótárfüzetemet hazahoztam és megtanulom őket.
Nagyon fárasztó még a napi 9 óra svéd, de mindenképp a fejlődés segítője. Azt még nem tudom követni, ha egymás között, gyorsan beszélnek, és így a poénokon sem tudok mindig nevetni, de hát ennek idő kell. Egyelőre elégedett vagyok, mert nem gondoltam, hogy ennyi mindent érteni fogok, amikor beszélnek hozzám, mivel ezek a témakörök újak.

A munkaidő elvileg 9 óra egy óra ebédszünettel, és általában el is használjuk az egy órát, mert amikor bent ettünk, akkor is utána sétáltunk és leültünk a vízpartra csapatostul. Úgy érzem, számomra megfelelően szociális ez a munkahely. 🙂 🙂
Pénteken egy elköszönő munkatárs jött be búcsúebédre, és a mi részlegünk együtt evett egy nagy napközbeni etetőhelyen. (Nekem meglepő volt, hogy mindenkinek Nicholas fizetett, de Jonas azt mondta, hogy a konzulens cégeknél, ha a főnököddel mész enni, akkor az a normális, ha ő fizet, már ha ő invitál, hogy menjetek együtt).
További ismerkedésre volt lehetőségem az ‘afterwork’ keretén belül. Itt ez elterjedt “munkahelyi program” úgy értve, hogy a sörözők, éttermek például készülnek AW-menüvel. Egy Emma nevű lány (aki infrás) eddig furának tűnt az irodában, de itt pont mellé ültem le, egész este beszélgettünk, és kiderült, hogy tök jó fej ő is.

Nagyon befogadó és barátságos társaságba csöppentem, úgyhogy egyáltalán nem sírom vissza az itthon töltött hónapokat (legalábbis most még 😀 ), inspirál, hogy sokat tanultam már most, és ez még csak a kezdet.
És mivel már én is dolgozom, ezért a háztartási munkákban is új rendszer kidolgozására került sor 😀 azaz a fiúk is nagyobb részt fognak vállalni az itthoni takarításból. Remélem, lesz időm beszámolni majd erről is, meg sűrűbben írni, mint 1 hónap (most mentségem/ünk az, hogy 2,5 hétig nyaraltunk 🙂 )
Addig is (a következő sorról a sztori egy új bejegyzés lesz majd 😀 ):

Bye! Don’t forget to subscribe! And thumbs up!